A védőoltások veszélyei
|
2011 szeptember 18
Az alábbi cikk szerzője, dr. Kohán József évek óta kritikusan szemléli a védőoltások kérdéskörét. Most felvillant néhány, a közelmúltban és a távolabbi múltban előfordult botrányos eseményt. Számunkra azért is lehet érdekes ez az írás, mivel jónéhány orvosi beavatkozásról, kezelésről is említést tesz, melyekről mára kiderült, hogy nem mindig a beteg gyógyulását szolgálták.
„Az állati tetemek halott anyagával végzett oltás a beteges gondolkodás végterméke!"
Dr. John H. Tilden
A védőoltások hatásmechanizmusa
Az immunizálásnak kétféle, aktív és passzív változatát különböztetik meg. Az aktív immunizáció esetén a szervezetet az antigén legyengített vagy veszélytelen formájával antitestek képzésére serkentik. Ezzel nem váltanak ki veszélyes betegséget, de a támadásba lendült mikrobákat mint idegen betolakodókat azonosítja a szervezet, ami immunreakciót vált ki. Ha ezután az igazi kórokozóval találkozik a szervezet, már sokkal felkészültebben és hatékonyabban tud reagálni, és a kórokozót ártalmatlanítani. Mivel a memóriasejtek hosszú ideig élnek, a védőoltás több évig, akár egész életen át biztosítja a védelmet.
Megjegyzem: Az immunitás első számú „őrszemei", az ún. „dendritikus" vagy „nyúlványos" sejtek (ilyenek pl. a bőrben a Langerhans-sejtek). Az injekcióval a mélyebb szövetekbe adott kórokozó az „őrszemek" helyett a „tanulatlan" immunsejtekkel (nyiroksejtekkel, fehérvérsejtekkel, falósejtekkel) találkozik, melyek nem ismerik fel azonnal ellenségként. Két eset lehetséges: a kórokozót gyanúsnak találják, és lassan elkezdenek gyártani ellene kevés ellenanyagot (ezért kell ismételni az oltásokat), vagy továbbengedik, és a szervezet immuntoleranciát alakít ki vele szemben, azaz tünetmentes hordozóvá válik.
A passzív immunizáció esetén az antitesteket egy másik élőlénnyel termeltetik meg, rendszerint az állatok számára ártalmatlan fertőzés révén, majd az így nyert szérummal, mely a szükséges antitesteket tartalmazza, oltják be az embert. Az ilyen oltóanyag csak viszonylag rövid ideig képes kifejteni hatását, és egy már megtörtént fertőzés után vagy akár a kialakult betegség esetén alkalmazzák.
A védőoltások kockázata
Az ismételten beadott oltóanyagok esetén súlyos védekező reakciók léphetnek fel, ha antitestek képződnek az állatból nyert oltóanyag valamely összetevője ellen. Az immunrendszer ugyanis nemcsak a betegség elleni küzdelem érdekében koncentrált anyagot ismeri fel, hanem az oltóanyagban található állati fehérjét is. Ilyen esetben egy másik állatfaj által megtermeltetett szérumot kell a betegnek adni. Edward Hooper szerint (The river – a journey to the source of HIV and AIDS) az AIDS betegség feltehetően egy polio-védőoltás szérummal terjedt át az emberre. A kockázat jelentősen növekszik az oltások ismétlésénél, a kombinált oltóanyagoknál illetve több védőoltás egyidejű beadása esetén.
Az oltóanyag tartalmazza a kórokozót vagy antigént, idegen élőlényekből nyert szérumot, ezen kívül más segédanyagokat (tartósítószereket, adalékanyagokat, mint például a higany). Ezek a beoltott személyre károsak lehetnek. Ezért minden esetben mérlegelni kell a betegség veszélyének, illetve az oltási károsodásnak a kockázatát.
A különböző oltások rövid távú kockázata lehet láz, görcs, fulladás, maga a betegség (például kanyaró, bárnyhimlő vagy épp polyomyelitis – azaz bénulás) megjelenése gyengébb vagy erősebb formában. A védőoltásoknak számos mellékhatása és szövődménye lehet. Ismeretesek olyan vélemények is, hogy a bölcsőhalál, az autizmus, a hiperaktivitás és még számos idegrendszeri megbetegedés a védőoltások számlájára lenne írható csakúgy, mint az allergiás megbetegedések bizonyos százaléka is. Mások ezt vitatják. A szövődmények előfordulási gyakorisága egyes kutatók szerint lényegesen magasabb a hivatalosan beismert eseteknél. A hosszú távú következmények vizsgálata nehézkes, nehezen bizonyítható. Hosszú távú oltási károsodás lehet még az ekcéma, és a krónikus felnőttkori bronchitis is.
Veszélyes lehet minden védőoltás
Klinikusi pályám alatt többször volt alkalmam immunhiányos, legyengült betegeket kezelni. Ilyenkor immunglobulin készítményt adtunk nekik, amivel kisegítettük védekező rendszerüket. Az azonban már akkor ismert volt, hogy a kész immunfehérjék olyan betegek véréből készültek, akik leginkább májgyulladáson, hepatitiszen estek át. A bennük termelődött immunglobulinok jótékony, segítő hatása mellett az is köztudott volt (vagy annak kellett volna lennie) szakmai körökben, hogy ezek a készítmények igen gyakran tartalmazták magát a májgyulladás vírusát is, így az injekciókkal tulajdonképpen fertőztük az immunizálandó személyt. Ha szerencsés volt, élete során később nem aktiválódott a hepatitisz vírus, de hordozóvá tettük.
A mai, emberi kivonatokból készült gyógyszerek, injekciók, vakcinák ezek szerint tartalmazhatnak olyan kórokozókat, amik hosszú távon betegségeket generálnak a kezelt személyeknél. A legdurvább ügy az USA-ban pattant ki, amikor a véralvadási zavarokban szenvedő kisgyermekek vérkészítménye HIV-vel volt fertőzve, s ebbe sokan bele is haltak. Az amerikai Kongresszusban óriási botrány tört ki, és azonnal betiltották a svájci gyártású készítményeket. Az FDA viszont megsajnálhatta a Bayert, mert azonnal piacot keresett a szernek, s azt amerikai segítséggel spanyol, japán és francia gyermekeknek adták tovább.
Az oltóanyagok készítésénél sajnos szintén előfordul, hogy a kórokozót nem sikerül eléggé legyengíteni, így azok kiválthatják magát a betegséget. Ez történt Lübeckben a múlt század elején.
A részlet Thomas Dormandy: A tuber-kulózis története: a fehér halál című könyvből való.(Fordította: prof. dr. Boros Mihály, Gol-denbook Kiadó Kft. Budapest, 2002.)
„Az ötvenes évek elején – tagja lévén a BCG-oltások bevezetésével és ellenőrzésével foglalkozó bizottságoknak – láthattam, mennyire hatott a nehéz döntés meghozatalában az évtizedekkel azelőtt történt „lübecki katasztrófa" emléke. (1930-ban ugyanis súlyos incidens történt Lübeckben, 250 gyermek alighanem olyan BCG-oltóanyagot kapott, amely virulens bacilustörzzsel keveredett.) Azt azonban én sem tudtam, hogy milyen szörnyűségek történtek a tuberkulin felfedezését követően, annak alkalmazása során, és hogy ezekben a súlyos tévedésekben magának Robert Kochnak is része volt."
dr. Boda Domokos
Ma már ilyen szörnyűségek nem történhetnek, ígérik a hatóságok. Hogy tényleg mit tartalmaznak a védőoltások, az azonban most is hit kérdése. Két éve figyelem az influenza védőoltásokat felvevőknél a bárányhimlő illetve az övsömör megjelenését az „immunizálást" követően. Magam is értetlenül állok a típusos tünetek megjelenésével szemben. Mégis csak gyengíti a szervezetet a védőoltás, és előtörnek a régi fertőzések, ill. fogékonyabbá válik a beoltott személy egy másik (varicella) járványra, esetleg bárányhimlőoltást kapott influenza helyett?
2009-ben az ausztriai székhelyű Baxter laboratórium „véletlenül" szétküldött a világ 18 másik országába egy olyan vakcina mintát, ami a H5N1 madár- és H3N2 emberinfluenza élő vírusát tartalmazta. Németországban, Szlovéniában és Csehországban szennyeztek meg laborokat vele és egy kanadai labor fedezte fel elsőként a "tévedést". A WHO azonnal riasztotta az érintett hivatalokat és most mindenki azon töri a fejét, hogyan fordulhatott ez elő, hogy egy gyógyszergyár véletlenül kever halálos vírust egy termékébe?
Mi van azokkal a bizonyos segédanyagokkal az oltásokban?
Az OMNINVEST influenza ellenes oltásának összetétele elolvasható az OGYI lapján: az oltásban 50 mikrogramm thimerosal (tiomerzál) van, ami etilhiganyt tartalmaz. (A thimerosal kb. fele higany, azaz ebben az esetben 25 mikrogramm.)
A Magyar Immunológiai Társaság szerint: a tiomerzált több mint 40 éve alkalmazzák infúziós folyadékok, oltóanyagok és más készítmények sterilitásának biztosítására, így minden eddig előállított influenza vírus elleni oltóanyagban is jelen volt a jelenlegivel azonos mennyiségben. Véleményük szerint nem okoz mérgezést, mert higanytartalmú bomlásterméke, az etilhigany néhány nap alatt kiürül a szervezetből, és nem épül be úgy, mint a hasonló nevű metilhigany. A nagyon ritkán előforduló nehézfém allergia esetén azonban az érintett egyéneknek (akárcsak antibiotikum és tojásérzékenység esetén) óvatossággal kell eljárniuk! (Nem az oltást végző orvosoknak?)
Az amerikai EPA (Környezetvédelmi Hivatal) szabvány szerint az egészségügyi határérték 0,1 mikrogramm/testtömeg kilogramm naponta, de metilhigany LENYELÉSE esetén. Az etilhigany viszont mérgezőbb, ráadásul az oltással EGYENESEN a véráramba kerül, míg lenyelés esetén kevesebb kerül a vérbe. Ez azt jelenti, hogy az oltásban levő higany több száz kilós felnőtt esetén nem lépi át esetleg a határértéket.
A valóság tehát: a szerves higanyvegyületek közé tartozó, rövid láncú alkil-higany-vegyületek halogén sói, a metil- és az etilhigany messze a higany legmérgezőbb formái, jól oldódnak szerves oldószerekben és zsírban, és könnyen átlépik az olyan biológiai membránokat, mint a vér-agy gát és a méhlepény gátja. A gyomor-bél traktusból 95%-ban szívódnak fel. Mérgező hatásuk elsősorban az idegrendszert érinti: látás- és hallászavarokat vagy akár intellektuális leépülést is okozhatnak. A szerves higany a méhlepényen keresztül továbbítódik a fejlődő gyermekbe vagy az anyatejen keresztül a csecsemőbe (az anya vérkoncentrációjából körülbelül 5%).
A fejlődő magzat háromszor-négyszer olyan érzékeny a metilhiganyra, mint az állapotos anya. Az újszülöttek a normális lefolyású szülés után letargiás tüneteket mutatnak, lelassul a mozgásfejlődésük, megnő az ingerküszöbük, koordinálatlanul szopnak és nyelnek, s görcsölnek. Sok gyermek visszamarad a fejlődésben, és mindegyiküknél neurológiai zavarokat lehetne kimutatni. Mindezek oka, hogy a higany áttöri a méhlepény gátját, és feldúsul a magzat szervezetében. Az újszülöttek vörösvértestjeiben 28%-kal magasabb a metilhigany koncentrációja, mint anyjuk esetében. Ezen kívül a higany, mivel zsírban oldódik, bejut az anyatejbe, jelentős fertőzésforrást jelentve a már amúgy is leterhelt gyermek számára.
Immuntolerancia és a mikrobák
1960-ban Sir Macfarlance Burnet és Dr. Peter B. Medawar orvosi Nobel-díjat kapott a fertőzések és az immunológia területén elért, kimagasló eredményeikért. Bebizonyították, hogy az embriók immuntoleranciát fejlesztenek ki a vírusokra és más mikrobákra.
Forrás: Dr. Kohán József • www.borgyogyaszat.com
Hozzászólások
Miután még nincs a Hepatitis B-ről semmilyen információ, ide szúrom be.
Legfelsőbb Bíróság azt a döntés hagyta helyben, ahol oltási szövődménnyel kapcsolatos kártérítést ítéltek meg, amikor is hiába lett beoltva a delikvens, nem jól hatott (ill. éppen fordítva) a 2 db Hepatitis B vakcina, sőt a Hepatitis B mellett, komoly további betegségekhez járult hozzá (cukorbetegségéhez és egyéb sorsszerű megbetegedéseihez)
az ártalmas ártóoltás!
idézet:
"
2158/2010. számú munkaügyi elvi határozat
I. Bizonyítottnak tekintendő a károsodásnak (Hepatitis B fertőzés) a közalkalmazotti jogviszonnyal fennálló összefüggése, ha azt a munkavégzés konkrét körülményei - ideértve a munkáltatónak a munkavédelmi szabályok betartásával kapcsolatos magatartását - meggyőzően alátámasztják [Mt. 174. § (4) bekezdés, Pp. 206. § (1) bekezdés].
II. A rokkantsági nyugdíjban részesülő károsultat a kárenyhítési kötelezettség nem terheli [Mt. 182. § c) pont].
A felperes 1989. április 19-től volt egészségügyi dolgozó, az alperes jogelődjéhez 1997. június 2-ától nevezték ki. A felperes segédápoló munkakörben a szülészet-nőgyógyászaton dolgozott, ahol az alperes utasítására, rendszeresen munkakörébe nem tartozó szakápolói feladatokat is ellátott.
A felperes 1993-ban Hepatitis B védőoltásban, majd 1998-ban emlékeztető oltásban részesült.
1999-ben a felperesnél a májfunkciós enzimvizsgálat határérték körüli eredményt mutatott, ezért Hepatitis C fertőzésre speciális vizsgálatot végeztek, amely negatív volt. Hepatitis B vírusfertőződésre nem volt gyanú, ezért azt nem vizsgálták. 2001. év elején a felperesnél ismét májfunkciós enzimvizsgálat történt, amely Hepatitis B fertőzöttséget igazolt.
A felperes Hepatitis B fertőződése súlyos cukorbetegségéhez és egyéb sorsszerű megbetegedéseihez járult, melyek miatt kialakult munkaképesség-csökkenésének mértékét 67%-ban állapították meg, ezért 2002. február 28-ától rokkantsági nyugdíjban részesül...."
folytatás a www.lb.hu/ oldalon keresés a "2158/2010 munkaügyi" dokumentumra
Ha érzel hozzá elég erőt, szívesen vennénk személyes történetedet az olvasói leveleink közé. info
AZT HISZEM A DÖNTÉSJOGOKKAL FELRUHÁZOTT TÖRVÉNYHOZÓ TESTÜLET SZÁMÁRA KELLENE EZEKET A TÉNYEKET VALAHOGY BEJUTTATNI. A FŐVÁROSI PLÜSS SZÉKEKBEN ÜCSÖRGŐ SZŰK EREZETŰ EMBERNEK LÁTSZÓ LÉNYEK ELÉ TÁRNI.
Azért vagyok ily keserű, mert az én egészségesen szült fiamat is tönkre tették a nagyszerű törvényalkotó barmok, a kötelező "védő" oltásokkal.2013. januártól pedig tervezik, hogy elveszik az analóg készítményt amivel életben tartjuk. Szakembert persze nem kérdeztek meg!
EPINFO 2011.
Módszertani levél a 2011. évi védőoltásokról
IX. MUNKAKÖRÖKHÖZ KAPCSOLÓDÓ VÉDŐOLTÁSOK A 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet 9. §. (1) bekezdésének értelmében a munkáltató köteles a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető biológiai kockázatokat, a munkahelyi expozíciót (veszélyeztetettséget) a külön jogszabályban [61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet] foglaltaknak megfelelően felmérni. A megbetegedési veszély csökkentése érdekében – a munkáltatónak a foglalkoztatás feltételeként – biztosítania kell az adott veszélyeztetett munkakör-ben foglalkoztatott dolgozók védőoltását, így pl. influenza, hastífusz, kullancs-encephalitis, hepatitis A illetve B, veszettség, diftéria és tetanusz elleni immunizálását.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.